– Szia Sanyi! Gratulálunk a Hole-in-One-hoz!
– Köszönöm szépen!
– Beszélgessünk egy picit az előzményekről. Ki az edződ?
– Baranyai Robi.
– Miért?
– Őt ismertem. Voltunk együtt Törökországban is. Nagyon jó edzőnek tartom.
– Értem. Mikor golfoztál a keddi Férfinap előtt utoljára?
– Vasárnap és hétfőn Balatonudvariban.
– Mi volt az előző napi programod?
– Füreden volt egy kis wellness, no meg egy kis borozás/fröccsözés a barátokkal…
– És kedden reggel hogyan ébredtél? Kialudtad magad?
– Egyáltalán nem aludtam ki magam – egy kicsit még éreztem az előző estét…
– Mit álmodtál? Publikus?
– Nem szoktam álmodni.
– Megbocsáss, hogy ilyeneket kérdezek, de sokan szeretnénk Hole-in-One-t ütni és kíváncsiak vagyunk minden részletre, hátha tudunk tanulni belőle valamit. Szóval. Mit reggeliztél?
– Nincs probléma. Még a füredi szállodában bacon-t tojással, meg mézes-vajas zsemlét.
– És kedden mikor értél Tatára?
– Elég nagy rohanás volt, fél kettőre értünk a pályára. De mielőtt megkérdeznéd, gyorsan bekaptam egy bablevest csípős paprikával meg egy nagy pohár ásványvizet.
– (Köszönöm! Akkor a következő kérdést kiagyom…) Hogyan viselted a meleget?
– Semmi gondom nem volt ezzel kapcsolatban. Az előző hétvégén, Udvariban már hozzászoktam.
– A Férfinapon honnan indultál és kikkel?
– A 11-es szakaszon kezdtünk Hatvári Árpival és Magyar Krisztiánnal.
– Szuper! Akkor nézzük magát az esetet. Milyen ütővel ütöttél?
– 8-as vassal, Callaway X-22-es típus.
– Milyen labdával?
– Ha-ha! A múltkori SEIKO-s nyeremény-labdával! Callaway Hex Chrome.
– Hát ez nagyszerű! És hol van most ez a labda? Vitrin? Ilyesmi?
– Hú, nem is gondoltam erre, most ott van a bag-emben.
– Mint rendszeres Férfinap résztvevő, bizonyára tudod, hogy rekord létszámban jelentek meg a játékosok aznap a versenyen. Amikor megütötted a Hole-in-One-t gondoltál arra, hogy : “Úristen! Mennyibe fog ez kerülni?”
– Egyáltalán nem. Előszőr nem is akartuk elhinni. Előtte ütöttem mindenfélét, négyet, nyolcat, de talán még kilencet is, szóval össze-vissza. Közben beszélgettünk a társaimmal, hogy hogyan is kellene ütni, szépen, lazán. Azután, amikor a nyolcashoz értünk, előszőr Árpi ütött, méghozzá úgy, hogy telibe találta a zászlórudat és a labda elpattant vagy 2 méterre a lyuktól. Még bosszankodott is, hogy nem az övé lesz a nearest. Őt Krisztián követte, aki -sajnos – beütötte balra az erdőbe. Ezután következtem én. Próbáltam lazán ütni, ami sikerült is. Ahogy megütöttem, láttam, hogy nagyon szép ívben, nagyon jó irányba megy a labdám. Szépen leesett a green-re, azután még láttuk pattanni, majd eltűnt. Előszőr azt hittem, hogy csak valami mélyedésben van a labdám, de Árpi előre szaladt és megállapította, hogy ez bizony: HOLE-in-ONE! Mikor odaértünk láttuk, hogy kb. 60-70 cm-rel a lyuk előtt csapódott be a labdám a green-re és onnan került a lyukba. Mit mondjak? Örültem!
– Azt elhiszem! Tehát, ha a 11-es szakaszon kezdtétek a játékot, akkor nemsokára következett számodra a 10-es szakasz, a másik nearest-es lyuk. Mire gondoltál?
– Hogy jó lenne egy nearest-et ütni! Sajnos egy picit jobbra ment a homokba, de pontosan a zászló magasságában volt. Ja! Ezt is a 8-as vassal ütöttem.
– Fogadd őszinte együttérzésünket – így kénytelen voltál beérni egy nyavalyás hole-in-one-nal…
– Igen! Köszönöm!
(Hole-in-One tulajdonosok egymás közt: Dr. Sándor L. Tamás és Zsurzsa Sándor)
– Nem akarok a zsebedben turkálni, de mennyi volt a számla?
– Fogalmam sincs. Amikor beértünk kérdeztem Rékát, hogy van-e a klubnak az ilyen esetekre biztosítása, de ő nevetve mondta, hogy ez sajnos nekem fog fájni. Azután megbeszéltem az éttermi személyzettel, hogy töltsék a pezsgőket és amikor jövök a következő kedden, akkor fizetek. Szóval még nem tudom, majd meglátjuk.
– Hogyan ünnepeltél?
– Még a klubházban egy kis wiskey-vel és sörrel, majd itt a pálya mellett Tata felé van egy étterem, ahová beültünk Zsuzsával – a párommal – egy kis vacsorára. Na jó, akkor sorolom: szarvasgerinc, erdei gombával, előtte házi májgombóc leves, ami olyan finom volt, hogy külön meg is dicsértem a pincérnőnek. Elmeséltem neki, hogy hole-in-one-t ütöttem, ő meg tudta, hogy mi az. Meg is hívtam egy kólára…
– Elképesztő! Mik a terveid az idei évre?
– Szeretnék stabilan plusz 12-16 között játszani. De ami a komolyabb dolgokat illeti, úgy néz ki, hogy kés alá kell tennem a térdeimet. Úgy volt hogy most májusban lesznek a műtétek, de valószínűleg átteszem az egyiket januárra és a másikat meg februárra. Nem is folytatom…
– És a SEIKO Férfinappal kapcsolatos terveid?
– Szeretnék minél több Férfinapra eljutni és amikor csak lehet jön velem Zsuzsa is.
– Szuper! Végül: Mit tanácsolsz azoknak, akik szintén szeretnének egyből a lyukba találni?
– Úgy kell játszani, hogy az ember kiüríti az agyát és próbál minél lazábban ütni. Amikor legutóbb – pont Férfinapon – 83-at játszottam sikerült teljesen kikapcsolnom. Észre sem vettem, hogy esik az eső, meg hogy fúj a szél. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy elkezdtem Damian-nal egy kis mentális “edzést”. Sok gondom volt/van a térdeimmel, mint tudjátok disznókkal is foglalkozom és hát ott is rengeteg a probléma, meg mindenféle egyéb gondom is akadt – úgy éreztem, hogy kell egy kis segítség ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni. Nagyon jók ezek a mentális tréningek, sokat segítenek. Szóval: kiürített aggyal, csak lazán, lazán és lazán. Ennyit tudnék tanácsolni!
– Köszönöm a beszélgetést!